INTERJÚ A BAJNOKKAL

Az alábbi írás apropója, hogy éppen 6 éve, 2009. március 27-én szívtam el az utolsó cigarettámat.

dockypapa

Kérdező: - Először is gratulálni szeretnék ehhez a fantasztikus egyéni teljesítményhez. 6 év dohányzásmentesen, bravó! Sokan cserélnének Veled, az biztos. Fel kell tennem a szokásos és jól elcsépelt kérdést: hogy érzed magad, hogyan éled meg ezt a sikert?
Én: - Köszönöm a gratulációt, és megmondom őszintén, hogy büszke vagyok, bár nem érzek sokkal többet, mint tavaly, amikor az 5. évfordulót ünnepeltem.
K.: - Mesélj, milyen erőfeszítésekre volt szükség, hogy ez az eredmény létrejöhessen!
É.: - Többször próbálkoztam már rekord kísérlettel, de vagy a felkészülésem volt rossz, vagy a koncentráció. Még az engedélyezett segédanyagok (nikotinos ragtapasz, rágótabletta) igénybe vételével sem sikerült 6 hónapnál hosszabb, jobb eredményt elérni.
K.: - Végül mi adta meg a kellő lendületet?
É.: - Kipróbáltam a biorezonancia kezelést. Érdekes módon cseppet sem hittem benne, sőt, a kezelés inkább tűnt vicces kis szeánsznak, semmint hathatós segítségnek. Gondoltam is arra, hogy a befektetett összeg erejéig legalább nem gyújtok rá, hogy ne legyen ablakon kidobott pénz, de végül bőven túlteljesítettem a tervet. Azt hiszem az igazi hajtóerő az volt, hogy belül, fejben eldőlt a dolog, elég volt a bagó rabláncából.
K.: - A legendás akaraterő?
É.: - Még csak azt sem mondanám, mert nem érzem úgy, hogy hatalmas akaraterőm lenne. Nem is erre volt szükség, hanem annak a felismerésére, hogy béklyóban vagyok, egyfajta irányítás alatt. A cigaretta döntött sok dologban helyettem.
K.: - Például? csikk.jpg

É.: - Például, hogy mikor igyak kávét, milyen szórakozóhelyet látogassak, mikor álljak fel az íróasztalomtól, és folytathatnám a sort. Nagyon zavart, hogy füstszagú a ruházatom, a bőröm.
K.: - Voltak nehéz időszakok az elmúlt 6 év alatt, amikor úgy érezted, hogy feladod?
É.: - Nem. Érdekes módon könnyebb volt, mint ahogy előtte tapasztaltam, és amit vártam. Elvonási tünetek alig voltak, nehéz időszakokról nem is beszélhetek. Hogy ez a kezelésnek, vagy a saját elhatározásnak köszönhető, ezt nem tudom.
K.: - Gyaníthatjuk, hogy jelentős változást hozott ez a mindennapjaidba?
É.: - Igen, természetesen. Néhány nap után megváltozott az ételek és az italok íze, zamata. Több időm jutott bizonyos dolgokra és nem bujkált egy-két óra múlva a gondolataimban a sürgetés, hogy "rá kell gyújtani!". A ruházatom sokkal hosszabb ideig őrizte az öblítő kellemes illatát.
K.: - Valami különleges észrevételed, tapasztalatod biztosan volt.
É.: - Nagyon különös volt, hogy bár nem kínoztak elvonási tünetek, és a rendszeres mozgás miatt az elhízás sem fenyegetett, de az első hetekben többször előfordult, hogy a ceruzát úgy tartottam a kezemben, mint egy cigarettát, vagy letettem az asztali hamutartó sarkára a kezemben tartott ropit. A reflexek még erősen működtek, imádtam rágni ropit, szotyolát, kekszet és előfordult többször, hogy a járművekről leszállva megtapogattam a ruhám zsebeit, éppen úgy, mint amikor a cigarettásdobozt és az öngyújtót kerestem.
K.: - Reméljük, hogy 4 év múlva a 10 éves egyéni rekordodnak is együtt örülhetünk majd! Mit üzennél, tanácsolnál a nyomdokaidba lépőknek? Valami biztatót, valami összegzést?
É.: - Röviden csak annyit mondanék, mindenki higgye el nekem, mert tapasztaltam és tapasztalom, hogy:"Dohányozni jó, de NEM dohányozni sokkal jobb!"