A télikert olyan posztmodern növényház, amely a szövegírás üvegen át figyeli az évszakok egymásutánját

Virtuális irodalmi télikert

2015\02\22 Szólj hozzá!

Fejezetek az üvegházból, 3

Berniczky Éva

Bábakalács mesél

Ha jól emlékszem, ott tartottunk, hogy a kis sebesült vigasztalhatatlan volt, amikor két darabban földre hullott a csipkefejdísz.

Ükerkelonc hosszasan simogatta, becézgette hajpántjának maradékait. Mácsonya ezt is húga rossz tulajdonságai közé sorolta: hogy lehet valakinek ilyen bensőséges kapcsolata azzal, ami már megszűnt, megsemmisült, elmúlt, nincs?!

– Hagyd végre abba a bömbölést! – rivallt rá szokásához híven a szipogóra, amivel általában az ellenkezőjét érte el annak, amit szeretett volna. Mint most is. Ükerke még keservesebben rázendített, ha másért nem, hát dacból.

Kéküstökű Csormolya először zavartan forgatta a fejét, mert a lelki rendetlenségek legalább annyira bosszantották, akár az, ha Mácsonya tárva-nyitva felejtette a pincét, a télére szállást kereső egerek határtalan örömére, vagy, ami gyakran megesett, kinn hagyta az esőn a kerti ollót. Így aztán ezúttal is igazi, komoly családfőként igyekezett megoldani a helyzetet. Felkapta a sírdogálót és bőszen lovagoltatni kezdte a térdén. Délceg tartással, ahogyan az egy csokornyakkendő viselőjéhez amúgy is illett, a következőt skandálta.

So reiten die Damen, so reiten sie gern.

So reiten die Herren, so reiten sie gern.

So reiten die Bauern, so reiten sie gern.

Biztosan kitaláltad, hogy ez csokornyakkendő nélkül nem más, mint a Hóc, hóc, katona... Most azonban az előbbi eset áll fenn, ezért leírom neked a pontos fordítást is:

Így lovagolnak a hölgyek, így lovagolnak (ők) szívesen.

Így lovagolnak az urak, így lovagolnak (ők) szívesen.

Így lovagolnak a parasztok, így lovagolnak (ők) szívesen.

Kéküstökű Csormolya nagy igyekezettel próbálta érzékeltetni a lovasok közötti különbségeket, mégsem aratott vele valami nagy sikert. Bábakalács meg is jegyezte:

– No de kedvesem, ez Ükerke, s nem a hároméves dédunokád!

Előfordult ugyanis, hogy Kéküstökű Csormolya összekeverte a körülötte lebzselő gyerekeket, de legalábbis a korukat. Ükerke ellenben ismerte nagyapja szórakozottságát, ezért nem is viselkedett úgy, mint akit alaposan meglovagoltattak. Teljes odaadással sírt tovább. Egyvalamiben csak segített a So reiten, mert amikor elhangzott az utolsó sie gern, akkor... Akkor eszébe jutott a szamócás tányérra tapasztott házatlan csiga. Bizony, az segíthet, a ragadósra csócsált rágógumi. Az majd összefogja, ami eltörött.

– Jaj, a rózsaszínű csipke, ezt szerettem benne a legjobban, hátha megragad! – duruzsolja, mint holmi varázsszavakat, miközben illesztgette egymáshoz a megcsonkult cirádákat.

Pár perc múlva még mindig hüppögve jelent meg fején a megrágógumizott hajdísszel. A család furcsállta egy ideig a lötyögő tákolmányt, enyhe undor is kiült az arcukra. Ennyi kellett csak a már-már megnyugodó Ükerkeloncnak, azon nyomban újra eltörött a mécses.

Bábakalács kapott először észbe. Beült nagy piros foteljába és szédületes gyorsasággal horgolni kezdett. Keze alól szemmel nem követhető iramban meneteltek elő a szarvasok.

Tovább olvasom
2015\02\15 Szólj hozzá!

Fejezetek az üvegházból, 2

Berniczky Éva

Amikor Ördögcérna krumplisütés idején összetöri a porcelánlányt

Ha kinn állsz éppen az üvegház előtt és eltöprengsz az eseményeken, beleborzongsz a jámborszarvas hiányába. Brrr! Hideg van, fázol. Ne maradj sokáig odakinn egyedül. Jobban tennéd, ha megkérdeznéd Mácsonyát és Ükerkeloncot, mitől simul ki leghamarabb és legegyszerűbben a gyűrt vacogás. –– Nézd – válaszolnák –, nincs melegebb a hűvös őszi-téli szürkületnél.

Böknének a távolba, s ujjuk nyomán gyulladnának a fények apró konyhákban, melegítenék a világot huzatos ablakok. Függöny mögé, ha bekukucskálsz, láthatod az attrakciót, krumplit süt a család. Hol találsz szebbeket ezeknél az olajcseppektől remegő estéknél?

Még akkor is, ha Ükerkeloncnak ilyenkor vérfagyasztó kérései születnek. Különösen akkor ragadtatta el magát, amikor Mácsonya kiradírozta a jámborszarvast és kegyetlenül kijavította jávorra. Nem fogod elhinni, mi jutott eszébe. Az embernek a saját fülével kell hallania, úgy is hitetlenkedik.

– Tollbamondást akarok írni – kuncsorgott a krumplit daraboló Gabonának –, diktálj nekem!

– Szeretnék és légy szíves! – igazították ki kórusban a család jelen lévő tagjai: Bábakalács, Iringó, Kéküstökű Csormolya és Gabona.

Ükerke állandóan bizonyítani akarta, mindent tud, még azt is, most milyen nagyot gondolt magáról. Lehunyta szemét (ismerős, ugye?), hogy elképzelhesse a csinos kifüggesztett kis táblát: Vigyázat! A gondolat hamis! Semmiféle belső figyelmeztetés nem riasztotta, mint ahogy a kutyáktól sem félt, irkálhattak róluk bármit holmi takaros kapukra. Azonnal kinyitotta az ajtót és belépett.

Szerencsére Mácsonya nem keveredett még elő a komputer fogságából, mert húga stréberségétől nagyon tönkre lett volna. Ő, aki jé-elipszilonos mizériában szenvedett, kiütéseket kapott azoktól, akik helyesen írtak, de még azoktól is, akik megkíséreltek megfelelni holmi akadémiai előírásoknak. Visszatérve az ly-ra. Ez a betű köztudottan Mácsonya kedvence. Milyen jól néz ki például az ly a birtokrag j betűjének a helyén. A dolgok csimborasszója, ha egy harmadik személy tulajdonában lévő hajóról esik szó. Ami papírra vetve így fest: halyólya.

– Jaj, ne! – ájuldozott Ükerkelonc.

Mácsonya pedig nyerített a szörnyüldözőn, de csak addig, amíg Iringó fel nem pofozta. Anyja teljesen kikelt magából, ha hasonlókat látott. Semmi áron nem akarta megérteni, helyesírási szabályoknak megfelelni egy szem fiának ugyanolyan megerőltető, mint kinyitni egy esernyőt zuhogó esőben, vagy kesztyűt húzni dermesztő reggelen, vagy saját papucsban csoszogni le reggel álmosan az emeletről. Mennyivel egyszerűbb megázni, megfázni, talált papucsokban, esetleg mezítláb botorkálni.

Szavamat ne felejtsem, krumplisütés közben Ükerkelonc papírral és plajbásszal a kezében tüntetett a bátyja ellen. A kis fúria csak kiudvarolta, amit akart.

Tovább olvasom
2015\02\10 Szólj hozzá!

Hála Istennek!? - egy pokoli sztori-

Dockypapa

Ott ült a villamoson az emberek között - és ezen ő volt a legjobban megdöbbenve. Alig 10 -15 perce utazott csak, de a többiek türelmetlen ingerültsége már átragadt rá is. Idegesen dobolt csontos kezével a térdén, miközben várták, hogy a lámpa végre zöldre váltson, csuklyája alatt néha megrándult a feje, és idegenül bámult ki az ablakon. „Hogy kerülök én ide??” – gondolta, bár a választ tudta jól. A Válság elérte őt is, őt, a Holt Lelkek Tavának egyetlen, ezért legfőbb beszállítóját. A Halál - mert ő ült a 49-es villamoson e korai órán- gondterhelten és tehetetlenül bámult maga elé:
Ezt sosem hittem volna…”   3241-11-vi-1977.jpg
Egykor még a Pokoli Transzporter Teleportállal utazott a helyszínre, hogy a Végzést kézbesítse, és a lelket magával ragadja, de az Égi Fluidum – ami működtette a pokoli szerkezetet - ára mondhatni az egekig szökött, és így először csak korlátozták, majd beszüntették a szolgáltatást. Nagyon nem volt elkeseredve, mert aztán kapott egy autót, és szinte élvezte a száguldást. 

Tovább olvasom
2015\02\10 Szólj hozzá!

FEL!! HÁBORODÁS...

Dockypapa

Elképesztően furcsa emberek között élünk, ezt biztosan mások is megfigyelték már. Én egy társasházban lakom, ahol nagyjából 40 lakás található. Az egyik közvetlen szomszédom nagyon különös figura. Julcsi néni szerint adórevizor lehet az illető, mert azok hordanak olyan nagy, fekete bőrtáskát. A folyton köhécselő és láncdohányos Károly bácsi szerint csakis egy egyszerű filozófus lehet a fiatalember.62.jpg
"Hiszen ilyen bozontos hajjal és szakállal csak próféta, vagy filozófus lehet az ember szakmája. Ugyebár a buszvezetők nem így néznek ki, viszont a próféták ideje már leáldozott, tehát..." - érvelt a kisöreg 2-3 köhécselés között.
Én nem tudom, hogy mi az igazság, de történt egy elképesztő eset a múltkor, ami nagyon felháborított. Kedd, vagy szerda volt, nagyjából hajnali 02:30 felé járt az idő, amikor ez a különös fiatalember olyan erővel, intenzitással ütötte, rúgta a lakásainkat elválasztó falat, hogy ijedtemben majdnem leestem a létráról, kezemben a bekapcsolt ütvefúrómmal, mert éppen a könyvespolcomat rögzítettem a falhoz.
Felháborító, hogy milyen nyugtalan és agresszív, intoleráns emberek között kell élnünk....

2015\02\09 Szólj hozzá!

Vágya tárgya...

Dokypapa

Nyárelő volt, talán egy melegebb május végi reggel. Akkor még vonattal jártam a fővárosba. Az elővárosi vonatok minden reggel tömve voltak ingázókkal. Mikor végre megérkeztünk Pestre, csak lassan, araszolva tudtuk elhagyni a Nyugati pályaudvart. Néhány lépést tettünk a Körúton, talán még a gyorséttermet sem értük el, amikor megláttuk a földön heverő alakot. Hason feküdt a járda és a házfal találkozásánál, gondosan ügyelve, hogy szem előtt legyen, de ne akadályozza a gyalogosokat.
Ruházata átlagos volt, kopottas, de tiszta. Haja hosszú, viszont ápolt. Fejét a karjain nyugtatta, mint napozó a tengerpart homokján feküdve. Megfáradt ember benyomását keltette.
Mellette egy kartonlap, melyen gondos betűkkel ez állt:
"KÉREM SEGÍTSENEK! ÁGYRA GYŰJTÖK!"

single-bed-size-design-inspiration-2.jpg

 

2015\02\08 Szólj hozzá!

Fejezetek az üvegházból, 1

Berniczky Éva

Amikor a család egy jámborszarvassal kevesebbet ér

jamborszarvas.jpgA vártól kissé délnyugatra nőtt az a terebélyes bodzafa. Nem, nem bokor, valódi, igazi fa. Körötte keringett mind a sok madár: rozsdafarkú, szarka, fakopács, sárga- és feketerigó, cinke, barázdabillegető, füstifecske, gyöngybagoly, talán a vörös fejű királyka is átrepült fölötte egyszer. Egyszóval ágain pihent meg mindaz a temérdek szárnyaló árva, amely azokról az emlegetett helyekről kitiltatott, ahol, szokták mondani, a madár se jár. Ebből azonnal rájöhetsz, ez egy mindennapi hely, megfordulhatsz itt te is, ma, holnap, holnapután, ha éppen erre szottyan kedved. Így aztán történetem sem lehet több – legyinthetsz afféle közönséges mesénél.

Nem csoda hát, ha a bodzafa is kezdett lemondani arról, hogy valaha varázslatos dolgokba keveredjék. Megadva magát, hagyta, hadd hordja szerte hírét a világban a számtalan madár. Hosszasan sírdogált, végül elhullatta utolsó magocskáját, nem éppen a legkövérebbet, legduzzadtabbat. Mégis illatának, bölcsességének, szépségének emlékét addig melengette a szikes hegyoldal, itatgatta a vártól lefutó rejtett patak, amíg ki nem nőtt a kis satnya magból ez a ház, üvegház. Nem amolyan kacsalábon forgó, benne semmi különös, csak egy család. Nem elvarázsolt királykisasszony, csupán egy nagyapa és egy nagymama, nem hétfejű sárkány, csupán két unoka, nem Szélkötő Kalamona, hanem apa és anya.

És mitől üvegház, kérdezheted. Talán tükörtábla valamennyi fala? Hideg, hideg, varázstükrében meg nem láthatod magad. Ablaka annyi, amennyi egy ilyen épületen lenni szokott, semmivel sem több. Üvegház-effektus? Meleg, meleg, lásd, ez végre valami! Csapdába ejti a napsugarat és fogva tartja a melegét? Forró, forró, jó helyen tapogatózol, kisöreg! Ám legyen, halld az igazságot: valaki lepkehálóval befogta egyszer ide a világ pajkosságát, jókedvét, megfertőzte az itt lakókat, akik azóta sem szabadulhatnak, szögletes bosszúságukat is labdává gömbölyíti a derű. Pszt! Cseng-bong az üvegház valamennyi fala.

Tovább olvasom
2015\02\04 Szólj hozzá!

Szövegírás a télikertben

Tsúszó télikertje és a posztmodern szövegírás

szovegiras-telikert.jpgTeraszbeüvegezéssel Tsúszó télikertet épített házához - ott alkotta meg szövegírás-elméletét

Alkotói elmélyedéshez kinek-kinek másra van szüksége. Hemingway magas pult előtt állva írt (bár olykor alig állt a lábán), Puccini fekve komponált a nagy hasára téve a kottát, Mozart biliárdasztalra görnyedve is tudott zseniális operákat szerezni, Csokonai ruhásszekrényben írt csodálatos verseket gyertyafénynél, Rejtő Jenő füstös-zajos kávéházban alkotta kalandregények nemzeti kinccsé vált párbeszédeit. Tsúszó Sándornak viszont a télikert volt a kedvenc terepe. Ezt többek között Utazások innen és túl című kései művéből tudjuk, amelyben ugyan európai (főleg Franciaországban és Hollandiában utazgatott) élményeiről számolt be, de útikönyvének hőse - Dékár, aliasz Fonetikus Descartes - minduntalan visszatért (legalább gondolatban) svédországi otthonába. Ennek az otthonnak két jellegzetessége volt: a finn szauna és az angol télikert. Illetve hát ezen a tájon egyik sem számít túl nagy különlegességnek.

Tsúszó Sándor, a felvidéki születésű avantgárd költő és egzisztencialista gondolkodó idős korát töltötte a skandináv országban. 1941-ban halálhírét költötték (állítólag Pozsonyban, a Madách Kiadó későbbi székháza előtt gázolta halálra egy automobil), de ezt a hírt alighanem ő maga terjesztette és a "halálos baleset" megrendezésében íróbarátai voltak segítségére.

A jeles poéta ekkor már jelentős életművel rendelkezett, amely azonban a háborús időszak zavaros éveiben részben feledésbe merült, és csak az 1980-as években fedezte fel a maga számára egy új írógeneráció. Tsúszó ekkor már Északon élt, nem igazán érintkezett a külvilággal. A szaunájában elmélkedett és a télikertben alkotta kései műveit, így többek között a keleti egzisztenciális filozófia posztmodern feldolgozását (Greenhaus Existens).

Úti naplójára visszatérve: ebben többször említi, mi elmés ötlet volt beépíteni a kertvárosi ház hatalmas teraszát: az üvegfalak mögött nappal mindig elegendő világosság volt az alkotáshoz, és még akár a fehér éjszakákon is írhatott lámpavilágítás nélkül.

Ezeken az éjszakákon születtek emlékezetes szövegei az írás filozófiájáról (A szövegírás elmélete), amelyben sikerült bebizonyítania, hogy a Világhiány azoktól a művektől válik teljessé, amelyek önvalójukkal teljesítik be a posztmodern jellegrálényegítést. Ugyancsak ekkor készítette trükkös irodalmi keresztrejtvényeit, amelyek megfejtése mindig 14 szonettsor volt. A versírás ilyen mesterfokára kevesen jutottak. A télikert jótékony szerepe ebben nyilvánvaló. Főleg, ha tudjuk, hogy Svédországban is 4 évszakot ismernek: a júniust, a júliust, az augusztust és a telet.

bdk

-----

Ajánljuk még szíves megtekintésre:

Brit tudósok kimutatták, hogy nemcsak Skandináviában divat a teraszbeépítés, hanem népszerű a budapesti vps- szolgáltatás is. Tsúszó Sándor szövegírási elmélkedései is ezt bizonyítják. Építés, télikert építés, virtuális üvegház, virágpavilon, télikertépítés és szerver gyártás. Prcikk, honlapszöveg-írás