A télikert olyan posztmodern növényház, amely a szövegírás üvegen át figyeli az évszakok egymásutánját

Virtuális irodalmi télikert


2015\03\27 Szólj hozzá!

INTERJÚ A BAJNOKKAL

Az alábbi írás apropója, hogy éppen 6 éve, 2009. március 27-én szívtam el az utolsó cigarettámat.

dockypapa

Kérdező: - Először is gratulálni szeretnék ehhez a fantasztikus egyéni teljesítményhez. 6 év dohányzásmentesen, bravó! Sokan cserélnének Veled, az biztos. Fel kell tennem a szokásos és jól elcsépelt kérdést: hogy érzed magad, hogyan éled meg ezt a sikert?
Én: - Köszönöm a gratulációt, és megmondom őszintén, hogy büszke vagyok, bár nem érzek sokkal többet, mint tavaly, amikor az 5. évfordulót ünnepeltem.
K.: - Mesélj, milyen erőfeszítésekre volt szükség, hogy ez az eredmény létrejöhessen!
É.: - Többször próbálkoztam már rekord kísérlettel, de vagy a felkészülésem volt rossz, vagy a koncentráció. Még az engedélyezett segédanyagok (nikotinos ragtapasz, rágótabletta) igénybe vételével sem sikerült 6 hónapnál hosszabb, jobb eredményt elérni.
K.: - Végül mi adta meg a kellő lendületet?
É.: - Kipróbáltam a biorezonancia kezelést. Érdekes módon cseppet sem hittem benne, sőt, a kezelés inkább tűnt vicces kis szeánsznak, semmint hathatós segítségnek. Gondoltam is arra, hogy a befektetett összeg erejéig legalább nem gyújtok rá, hogy ne legyen ablakon kidobott pénz, de végül bőven túlteljesítettem a tervet. Azt hiszem az igazi hajtóerő az volt, hogy belül, fejben eldőlt a dolog, elég volt a bagó rabláncából.
K.: - A legendás akaraterő?
É.: - Még csak azt sem mondanám, mert nem érzem úgy, hogy hatalmas akaraterőm lenne. Nem is erre volt szükség, hanem annak a felismerésére, hogy béklyóban vagyok, egyfajta irányítás alatt. A cigaretta döntött sok dologban helyettem.
K.: - Például? csikk.jpg

Tovább olvasom
2015\02\10 Szólj hozzá!

Hála Istennek!? - egy pokoli sztori-

Dockypapa

Ott ült a villamoson az emberek között - és ezen ő volt a legjobban megdöbbenve. Alig 10 -15 perce utazott csak, de a többiek türelmetlen ingerültsége már átragadt rá is. Idegesen dobolt csontos kezével a térdén, miközben várták, hogy a lámpa végre zöldre váltson, csuklyája alatt néha megrándult a feje, és idegenül bámult ki az ablakon. „Hogy kerülök én ide??” – gondolta, bár a választ tudta jól. A Válság elérte őt is, őt, a Holt Lelkek Tavának egyetlen, ezért legfőbb beszállítóját. A Halál - mert ő ült a 49-es villamoson e korai órán- gondterhelten és tehetetlenül bámult maga elé:
Ezt sosem hittem volna…”   3241-11-vi-1977.jpg
Egykor még a Pokoli Transzporter Teleportállal utazott a helyszínre, hogy a Végzést kézbesítse, és a lelket magával ragadja, de az Égi Fluidum – ami működtette a pokoli szerkezetet - ára mondhatni az egekig szökött, és így először csak korlátozták, majd beszüntették a szolgáltatást. Nagyon nem volt elkeseredve, mert aztán kapott egy autót, és szinte élvezte a száguldást. 

Tovább olvasom
2015\02\10 Szólj hozzá!

FEL!! HÁBORODÁS...

Dockypapa

Elképesztően furcsa emberek között élünk, ezt biztosan mások is megfigyelték már. Én egy társasházban lakom, ahol nagyjából 40 lakás található. Az egyik közvetlen szomszédom nagyon különös figura. Julcsi néni szerint adórevizor lehet az illető, mert azok hordanak olyan nagy, fekete bőrtáskát. A folyton köhécselő és láncdohányos Károly bácsi szerint csakis egy egyszerű filozófus lehet a fiatalember.62.jpg
"Hiszen ilyen bozontos hajjal és szakállal csak próféta, vagy filozófus lehet az ember szakmája. Ugyebár a buszvezetők nem így néznek ki, viszont a próféták ideje már leáldozott, tehát..." - érvelt a kisöreg 2-3 köhécselés között.
Én nem tudom, hogy mi az igazság, de történt egy elképesztő eset a múltkor, ami nagyon felháborított. Kedd, vagy szerda volt, nagyjából hajnali 02:30 felé járt az idő, amikor ez a különös fiatalember olyan erővel, intenzitással ütötte, rúgta a lakásainkat elválasztó falat, hogy ijedtemben majdnem leestem a létráról, kezemben a bekapcsolt ütvefúrómmal, mert éppen a könyvespolcomat rögzítettem a falhoz.
Felháborító, hogy milyen nyugtalan és agresszív, intoleráns emberek között kell élnünk....

2015\02\09 Szólj hozzá!

Vágya tárgya...

Dokypapa

Nyárelő volt, talán egy melegebb május végi reggel. Akkor még vonattal jártam a fővárosba. Az elővárosi vonatok minden reggel tömve voltak ingázókkal. Mikor végre megérkeztünk Pestre, csak lassan, araszolva tudtuk elhagyni a Nyugati pályaudvart. Néhány lépést tettünk a Körúton, talán még a gyorséttermet sem értük el, amikor megláttuk a földön heverő alakot. Hason feküdt a járda és a házfal találkozásánál, gondosan ügyelve, hogy szem előtt legyen, de ne akadályozza a gyalogosokat.
Ruházata átlagos volt, kopottas, de tiszta. Haja hosszú, viszont ápolt. Fejét a karjain nyugtatta, mint napozó a tengerpart homokján feküdve. Megfáradt ember benyomását keltette.
Mellette egy kartonlap, melyen gondos betűkkel ez állt:
"KÉREM SEGÍTSENEK! ÁGYRA GYŰJTÖK!"

single-bed-size-design-inspiration-2.jpg