Otthonunkban, egy teraszbeépítéssel kialakított növényházban orchideát is nevelhetünk

Orchideák a télikertben

Az ókori görögök afrodiziákumnak tartották, a középkorban gyógynövénynek hitték. Konfuciusz szerint illata a barátságot idézi fel, Darwin lenyűgözőnek, ámde poloskaszagúnak találta, Oscar Wilde hőse isteninek látta, Kosztolányi Dezső pedig a gyarmati napfény bujaságát fedezte fel benne.

A trópusi orchideák évszázadokon át a titokzatosság, az egzotikum, a luxus és a kifinomultság jelképei voltak. S úgy váltak mára divatos és könnyen beszerezhető szobanövényekké, hogy eredendő idegenségükből semmit sem adtak fel: egy darabka trópust kell varázsolnunk számukra, ha a társaságukra vágyunk.

Az orchideák származása, története

Az orchideák (kosborfélék) családjának több mint 20 ezer természetes módon kialakult faja van, a mesterségesen előállított hibrid fajták száma pedig több százezres nagyságrendű.

Túlnyomó többségük a trópusokon honos, de szinte minden szárazföldi élőhelyen előfordulnak a sivatagok és a sarkvidékek kivételével. A legtöbb orchideafaj a fákra telepedve, epifita módon él, kisebb számban előfordulnak talajlakó (terreszter) és sziklalakó (litofita) fajok is.

Az orchideák egzotikus szépségére már a trópusokra vetődő első felfedezők, hajósok is felfigyeltek. A begyűjtött növények java része azonban az Európáig, Észak-Amerikáig tartó hosszú hajóúton elpusztult, vagy ha mégis túlélte az utazást, hamarosan a hozzá nem értő gondozás áldozata lett.

Az első trópusi orchidea 1732-ben került át a Bahamákról Európába. Ám még hosszú időnek kellett eltelnie, míg a növényfaj termesztéstechnológiáját sikerült kidolgozni, hiszen ehhez szükség volt a növény természetes élőhelyének, vegetációjának tanulmányozására. Kiderült, hogy az orchideák különleges életmódjuk miatt mesterséges körülmények között nehezen nevelhetők és szaporíthatók. A beporzás élőhelyük rovarainak segítségével történik, a magok csírázáshoz pedig egy szimbiota gombafaj szükséges.  A termesztés nehézségei miatt az orchideák sokáig ritka és drága importcikknek számítottak, s a luxus jelképeivé váltak Európában.

A termesztés csupán a 19. század elején indult meg az erre a célra létrehozott növényházakban, és a 20. század második felétől vált tömegessé a laboratóriumokban végzett steril magvetésnek és a meriklónozásnak köszönhetően.

Az elmúlt évtizedekben a szinte követhetetlenül változatos fajta-, forma-, és színgazdagságot felmutató növénycsalád népszerű fajtái – a gazdaságos nagyüzemi termesztési technológiáknak köszönhetően – bárki számára elérhetőekké váltak, ám ma is vannak ritkaságszámba menő, méregdrága példányok, melyeket csak a gyűjtők engedhetnek meg maguknak.

Orchideák az otthonunkban

Az orchidea otthoni nevelése nem ördöngösség, viszont kétségtelenül sok odafigyelést és némi szakértelmet igényel. A kevésbé igényes fajták példányai akár az ablakpárkányon is nevelhetők, ám, aki valódi szenvedélyt érez e különleges növények iránt, általában nem éri be ennyivel. A ritkább, igényesebb fajták neveléséhez optimális környezetet biztosíthat egy körültekintően kialakított télikert, ahol a lakótér- és a kertfunkció kompromisszumok nélkül hangolható össze. Az értékes orchideagyűjtemények számára pedig kevés ideálisabb hely képzelhető el egy napfényben fürdő beépített terasznál.

 Beépített teraszon kialakított gyarmati stílusú télikert egzotikus orchideákkal