INTERJÚ A BAJNOKKAL

Az alábbi írás apropója, hogy éppen 6 éve, 2009. március 27-én szívtam el az utolsó cigarettámat.

dockypapa

Kérdező: - Először is gratulálni szeretnék ehhez a fantasztikus egyéni teljesítményhez. 6 év dohányzásmentesen, bravó! Sokan cserélnének Veled, az biztos. Fel kell tennem a szokásos és jól elcsépelt kérdést: hogy érzed magad, hogyan éled meg ezt a sikert?
Én: - Köszönöm a gratulációt, és megmondom őszintén, hogy büszke vagyok, bár nem érzek sokkal többet, mint tavaly, amikor az 5. évfordulót ünnepeltem.
K.: - Mesélj, milyen erőfeszítésekre volt szükség, hogy ez az eredmény létrejöhessen!
É.: - Többször próbálkoztam már rekord kísérlettel, de vagy a felkészülésem volt rossz, vagy a koncentráció. Még az engedélyezett segédanyagok (nikotinos ragtapasz, rágótabletta) igénybe vételével sem sikerült 6 hónapnál hosszabb, jobb eredményt elérni.
K.: - Végül mi adta meg a kellő lendületet?
É.: - Kipróbáltam a biorezonancia kezelést. Érdekes módon cseppet sem hittem benne, sőt, a kezelés inkább tűnt vicces kis szeánsznak, semmint hathatós segítségnek. Gondoltam is arra, hogy a befektetett összeg erejéig legalább nem gyújtok rá, hogy ne legyen ablakon kidobott pénz, de végül bőven túlteljesítettem a tervet. Azt hiszem az igazi hajtóerő az volt, hogy belül, fejben eldőlt a dolog, elég volt a bagó rabláncából.
K.: - A legendás akaraterő?
É.: - Még csak azt sem mondanám, mert nem érzem úgy, hogy hatalmas akaraterőm lenne. Nem is erre volt szükség, hanem annak a felismerésére, hogy béklyóban vagyok, egyfajta irányítás alatt. A cigaretta döntött sok dologban helyettem.
K.: - Például? csikk.jpg

Tovább olvasom