Fejezetek az üvegházból, 8

Berniczky Éva

Hogyan menekült meg Bíboros Kosbor, az énekmester

Bárki megmondja, a kutyasétáltatás valahogy nem egyenrangú a macskalegeltetéssel – tépelődött letörten Ükerkelonc.

Tuszi, a kandúr szemmel láthatóan nem nagyon vágyott rá, hogy kisgazdája láncot rakjon a nyakába, és felmutatva összetartozásukat végigvezesse a városon. A közönséges, hétköznapi macska-lelkével inkább egyedül szeretett kóborolni az üvegház környékén, azt is kizárólag akkor, ha már beesteledett.

– Ez nem igazság – fújta fel magát Ükerkelonc, amennyire csak tudta –, kit sétáltassak én most, kit?!

– No, azt már nem! Szó sem lehet róla! – Mácsonya hallani sem akart arról, hogy a kis nyávogó elkísérje őt és kutyáját, Hutut szokásos délutáni útjukra.

Így aztán Ükerke orrára biggyesztette a virágos keretű napszemüvegét, s mintha azzal láthatatlanná vált volna mindenki előtt – de legesleginkább a bátyja előtt –, kijelentette:

– Most pedig egyedül megyek sétálni.

Tovább olvasom