Berniczky Éva

Amikor a család egy jámborszarvassal kevesebbet ér

A vártól kissé délnyugatra nőtt az a terebélyes bodzafa. Nem, nem bokor, valódi, igazi fa. Körötte keringett mind a sok madár: rozsdafarkú, szarka, fakopács, sárga- és feketerigó, cinke, barázdabillegető, füstifecske, gyöngybagoly, talán a vörös fejű királyka is átrepült fölötte egyszer. Egyszóval ágain pihent meg mindaz a temérdek szárnyaló árva, amely azokról az emlegetett helyekről kitiltatott, ahol, szokták mondani, a madár se jár. Ebből azonnal rájöhetsz, ez egy mindennapi hely, megfordulhatsz itt te is, ma, holnap, holnapután, ha éppen erre szottyan kedved. Így aztán történetem sem lehet több – legyinthetsz afféle közönséges mesénél.

Nem csoda hát, ha a bodzafa is kezdett lemondani arról, hogy valaha varázslatos dolgokba keveredjék. Megadva magát, hagyta, hadd hordja szerte hírét a világban a számtalan madár. Hosszasan sírdogált, végül elhullatta utolsó magocskáját, nem éppen a legkövérebbet, legduzzadtabbat. Mégis illatának, bölcsességének, szépségének emlékét addig melengette a szikes hegyoldal, itatgatta a vártól lefutó rejtett patak, amíg ki nem nőtt a kis satnya magból ez a ház, üvegház. Nem amolyan kacsalábon forgó, benne semmi különös, csak egy család. Nem elvarázsolt királykisasszony, csupán egy nagyapa és egy nagymama, nem hétfejű sárkány, csupán két unoka, nem Szélkötő Kalamona, hanem apa és anya.

És mitől üvegház, kérdezheted. Talán tükörtábla valamennyi fala? Hideg, hideg, varázstükrében meg nem láthatod magad. Ablaka annyi, amennyi egy ilyen épületen lenni szokott, semmivel sem több. Üvegház-effektus? Meleg, meleg, lásd, ez végre valami! Csapdába ejti a napsugarat és fogva tartja a melegét? Forró, forró, jó helyen tapogatózol, kisöreg! Ám legyen, halld az igazságot: valaki lepkehálóval befogta egyszer ide a világ pajkosságát, jókedvét, megfertőzte az itt lakókat, akik azóta sem szabadulhatnak, szögletes bosszúságukat is labdává gömbölyíti a derű. Pszt! Cseng-bong az üvegház valamennyi fala.

- Tsúszó télikert-teraszt épített házához, ott alkotta meg szövegírás-elméletét műanyag tartályban

A PR-cikkek szerint alkotói elmélyedéshez kinek-kinek másra van szüksége. Hemingway magas pult előtt állva írt (bár olykor alig állt a lábán), Puccini fekve komponált a nagy hasára téve a kottát, Mozart biliárdasztalra görnyedve is tudott zseniális operákat szerezni, Csokonai ruhásszekrényben írt csodálatos verseket gyertyafénynél, Rejtő Jenő füstös-zajos kávéházban alkotta kalandregények nemzeti kinccsé vált párbeszédeit. Tsúszó Sándornak viszont a télikert volt a kedvenc terepe. Ezt többek között Utazások innen és túl című kései művéből tudjuk, amelyben ugyan európai (főleg Franciaországban és Hollandiában utazgatott) élményeiről számolt be, de útikönyvének hőse - Dékár, aliasz Fonetikus Descartes - minduntalan visszatért (legalább gondolatban) svédországi otthonába. Ennek a pánikmentes otthonnak három jellegzetessége volt: a polinéz polietilén tartálydoboz, a finn szauna és az angol télikert. Illetve hát ezen a tájon egyik sem számít túl nagy különlegességnek, hacsak a polimer szobarész nem.

Tsúszó Sándor, a felvidéki születésű avantgárd költő és egzisztencialista gondolkodó idős korát töltötte a skandináv országban. 1941-ban halálhírét költötték (állítólag Pozsonyban, a Madách Kiadó későbbi székháza előtt gázolta halálra egy automobil), de ezt a hírt alighanem ő maga terjesztette és a "halálos baleset" megrendezésében íróbarátai voltak segítségére.

A jeles poéta ekkor már jelentős életművel rendelkezett, amely azonban a háborús időszak zavaros éveiben részben feledésbe merült, és csak az 1980-as években fedezte fel a maga számára egy új írógeneráció. Tsúszó ekkor már Északon élt, nem igazán érintkezett a külvilággal. A szaunájában elmélkedett és a télikertben alkotta kései műveit, így többek között a keleti egzisztenciális filozófia posztmodern feldolgozását (Greenhaus Existens).

Úti naplójára visszatérve: ebben többször említi, mi elmés ötlet volt beépíteni a kertvárosi ház hatalmas teraszát: az üvegfalak mögött nappal mindig elegendő világosság volt az alkotáshoz, és még akár a fehér éjszakákon is írhatott lámpavilágítás nélkül. Ha zavarta az erős fény, egy hatalmas, személyre szabottan gyártott műanyag tartály belsejébe költözött, ott alkotta meg például a Rotációs szöveggyártás és irodalmi kármentés néven ismert elméletét.

Ezeken az éjszakákon születtek emlékezetes szövegei az írás filozófiájáról (A szövegírás elmélete), amelyben sikerült bebizonyítania, hogy a Világhiány azoktól a művektől válik teljessé, amelyek önvalójukkal teljesítik be a posztmodern jellegrálényegítést. Ugyancsak ekkor készítette trükkös irodalmi keresztrejtvényeit, amelyek megfejtése mindig 14 szonettsor volt. A versírás ilyen mesterfokára kevesen jutottak. A télikert ás a műanyagtartály jótékony szerepe ebben nyilvánvaló. Főleg, ha tudjuk, hogy Svédországban is 4 évszakot ismernek: a júniust, a júliust, az augusztust és a telet.

bdk

-----

Ajánljuk még szíves megtekintésre:

• A télikert fűtése, tájolása - gyártás és beszerelés
• Blog-honlap a szövegírás optimalizálásáról

Brit tudósok kimutatták, hogy nemcsak Skandináviában divat a teraszbeépítés, hanem népszerű a budapesti vps- szolgáltatás is. Tsúszó Sándor szövegírási elmélkedései is ezt bizonyítják. Építés, télikert építés, virtuális üvegház, virágpavilon, télikertépítés és műanyag gyártás. Készen kapott Prcikk publikálása, honlapszöveg-írás