Fejezetek az üvegházból, 2

Berniczky Éva

Amikor Ördögcérna krumplisütés idején összetöri a porcelánlányt

Ha kinn állsz éppen az üvegház előtt és eltöprengsz az eseményeken, beleborzongsz a jámborszarvas hiányába. Brrr! Hideg van, fázol. Ne maradj sokáig odakinn egyedül. Jobban tennéd, ha megkérdeznéd Mácsonyát és Ükerkeloncot, mitől simul ki leghamarabb és legegyszerűbben a gyűrt vacogás. –– Nézd – válaszolnák –, nincs melegebb a hűvös őszi-téli szürkületnél.

Böknének a távolba, s ujjuk nyomán gyulladnának a fények apró konyhákban, melegítenék a világot huzatos ablakok. Függöny mögé, ha bekukucskálsz, láthatod az attrakciót, krumplit süt a család. Hol találsz szebbeket ezeknél az olajcseppektől remegő estéknél?

Még akkor is, ha Ükerkeloncnak ilyenkor vérfagyasztó kérései születnek. Különösen akkor ragadtatta el magát, amikor Mácsonya kiradírozta a jámborszarvast és kegyetlenül kijavította jávorra. Nem fogod elhinni, mi jutott eszébe. Az embernek a saját fülével kell hallania, úgy is hitetlenkedik.

– Tollbamondást akarok írni – kuncsorgott a krumplit daraboló Gabonának –, diktálj nekem!

– Szeretnék és légy szíves! – igazították ki kórusban a család jelen lévő tagjai: Bábakalács, Iringó, Kéküstökű Csormolya és Gabona.

Ükerke állandóan bizonyítani akarta, mindent tud, még azt is, most milyen nagyot gondolt magáról. Lehunyta szemét (ismerős, ugye?), hogy elképzelhesse a csinos kifüggesztett kis táblát: Vigyázat! A gondolat hamis! Semmiféle belső figyelmeztetés nem riasztotta, mint ahogy a kutyáktól sem félt, irkálhattak róluk bármit holmi takaros kapukra. Azonnal kinyitotta az ajtót és belépett.

Szerencsére Mácsonya nem keveredett még elő a komputer fogságából, mert húga stréberségétől nagyon tönkre lett volna. Ő, aki jé-elipszilonos mizériában szenvedett, kiütéseket kapott azoktól, akik helyesen írtak, de még azoktól is, akik megkíséreltek megfelelni holmi akadémiai előírásoknak. Visszatérve az ly-ra. Ez a betű köztudottan Mácsonya kedvence. Milyen jól néz ki például az ly a birtokrag j betűjének a helyén. A dolgok csimborasszója, ha egy harmadik személy tulajdonában lévő hajóról esik szó. Ami papírra vetve így fest: halyólya.

– Jaj, ne! – ájuldozott Ükerkelonc.

Mácsonya pedig nyerített a szörnyüldözőn, de csak addig, amíg Iringó fel nem pofozta. Anyja teljesen kikelt magából, ha hasonlókat látott. Semmi áron nem akarta megérteni, helyesírási szabályoknak megfelelni egy szem fiának ugyanolyan megerőltető, mint kinyitni egy esernyőt zuhogó esőben, vagy kesztyűt húzni dermesztő reggelen, vagy saját papucsban csoszogni le reggel álmosan az emeletről. Mennyivel egyszerűbb megázni, megfázni, talált papucsokban, esetleg mezítláb botorkálni.

Szavamat ne felejtsem, krumplisütés közben Ükerkelonc papírral és plajbásszal a kezében tüntetett a bátyja ellen. A kis fúria csak kiudvarolta, amit akart.

Az ősz bajusza

Mondta tollba a címet Gabona, aki vagy egy abszurd drámából lépett ki pár perccel ezelőtt, vagy csupán erőszakos lányát próbálta megtréfálni, mert imigyen folytatta:

Az őszben az a szép, hogy a nyár után következik. A bajuszát is azért szeretem, mert belelóg a bablevesbe. Aprítok gyújtóst eleget, hadd hízzon bátyámban a jókedv. Hiányzott már reggel elégszer a kisolló, fusson most más a locsolóautó után. Bajusz ide, bajusz oda, a hamvas szilvának még sincs párja.

Távol Mácsonya megjegyzéseitől Ükerke örülhetett. Feledhette a jámborszarvast, legalábbis egy időre. Nem hogy meg nem ütközött a különös mondatokon, hanem ellenkezőleg, tapsikolt:

– Hú, micsoda fogalmazás, apafej! – hálálkodott, mert neki ehhez is volt antennája.

Még be sem fejezte az üdvrivalgást, amikor valaki becsengetett. Mit becsengetett! Rátapadt a csengőre és megállás nélkül, tiszta erőből nyomta. Ebből a módszerből azonnal rájöttek, ki lehet az. És valóban. Iringó kinyitotta az ajtót és a csengőgomb meghosszabbításaként ott lebegett, lobogott az esti szélben, arcán pimasz vigyorral, örökös bosszantója: Ördögcérna.

– Ükerke játszani kijössz? – kérdezte ártatlansággal szemében és tört magyarsággal szájában.

Ki tudja, hányszor javította ki Iringó Kijöhet Ükerke játszani?-ra, merthogy Ördögcérna rendszeresen ugyanezt az elrontott kérdést préselte ki magából. Fogadkozott váltig, legközelebb már így és nem úgy. De mindmáig kitartott a hibás változat mellett. Szerintem tudatosan. Ezzel akarta éreztetni Iringóval, mennyire semmibe veszi, legalább nyelvtanilag, ha másként kénytelen is a szőrszálhasogatót tudomásul venni. Ragozás, hangrend, hangsúlyozás, intonálás helyett egészen másra összpontosított. Arra, hogy az a kijössz megfelelően közvetítse barátnéja felé a következőt: gyere, Ükerke, ne húzd az időt, gyere bosszantani az őrt a szomszédban, almát lopni, nyelvet nyújtogatni, távolba köpni, verekedni stb. A választékot persze az idény állította össze. Megszólítás? Intonálás? Fölösleges luxus. Ördögcérna szemszögéből ez az egész nem érdemelt ennyi körbejárást, nem az anyanyelvéről lévén szó. Ő csak magyar iskolába járt. S a kettő nem ugyanaz, Iringó beláthatná, úgy, ahogy Mácsonya és Ükerkelonc már rég megtette.

– Ükerke kijössz? – ismételte hát változatlan hanghordozással Ördögcérna.

Ükerkelonc megtiszteltetésnek vette, ha a vásott kislány bátyja helyett vele akart játszani. A nála valamivel idősebb kölyök a vad, goromba játékokat kedvelte. No, ezek közé tartozott a labdarúgás. Csapat híján Mácsonyával ketten is sikerült nagy csatákat vívniuk. Passzolgatták a bőrt nagy dühvel ablaküvegnek, ajtónak, parkoló autónak, vinnyogó kóbor kutyáknak, s nem utolsósorban azoknak a csodálatosan elálló füleknek. Csoda, ha Ükerke ezeket az ártatlan támadásokat nem mindenkor hagyta szó nélkül. Megesett, hogy visítva rohant anyjához beárulni a szövetségeseket. Vitt magával tanúnak valamennyi hasonlóan pórul járt nyüszítő kutyát. Berobbantak váratlanul az ajtón: a porcelánlány és a három korcs, és sivítottak, csaholtak vádlón.

Porcelánlány – hú, sikerült nyelvtörés nélkül kimondanod? Ne haragudj, muszáj leírnom, annyira örülök a megtalált szónak. Szerintem Ükerkelonc átlátszó finomságát szinte azonnal felidézi. Ezért nézd el nekem ezt a kis kényelmetlenséget. Inkább gyakorold: por-ce-lán-lány, por-ce-lán-lány. Gyorsabban, gyorsabban! Ez az!

Visszatérve mondókámhoz, most fordult a kocka. Ezért hordja fönn az orrát Ükerke, ha Ördögcérna őt hívja ki játszani. Hogyne menne, rohan, majd nyakát szegi. Úgy sincs még kész a vacsora, nem lóghat bele az ősz bajusza.

– Hadd menjen – hagyta rá Gabona –, aki szerint egy lánynak fára is kell tudni mászni, egy kerítés sem lehet számára akadály.

A ténnyel Iringó is egyetértett, csak a megtanulás folyamatát kívánta mellőzni. Féltve eresztette el a porcelánlányt.

Mácsonya eddigre már egyre türelmetlenebbül, öt percenként tudakozódott odafentről, kész-e a vacsora.

– Sosem fogja megtanulni, hogy a ceremóniákat végig kell csinálni - állapította meg Iringó.

– Nincs még kész – kiáltott fel fiának Gabona –, nem olyan egyszerű, ahogyan azt te elképzeled.

És filozofált még egy röpke sort, de azt már nem csemetéjének. Valami olyasmit fejtegetett, miszerint a szertartás már az elejétől függetleníti magát, nem a mi kitartásunk irányítja, bármennyire is hisszük, hogy értünk történik az egész.

A krumplisütés komoly tudomány. Elárulom neked, csak ne terjeszd, Iringó valaha nem igen tudott ízletes, á, ez túlzás, még szimplán jó sült krumplit sem készíteni. A vakmerő lány ennek ellenére meghívta Gabonát vacsorára. Valami borzalmat rakott elé, és várta büszkén az elismerést. Vendége azonban sohasem szerette a köntörfalazást. Letette villáját, s lemondva valamiről, ami számára fontos lehetett, bambán a semmibe révedt. Mint valami holdkóros, jelentette ki:

– Ehetetlen.

Iringó akkor úgy csodálkozott, mint Ükerkelonc szokott, aki az idő tájt még meg sem született. Így kettejük ámulata az egy szem Iringóba szorult, s ott is maradt lánya megszületéséig. Akkor aztán osztozkodni kellett. Szerencsére azon az emlékezetes vacsorán még egyedül birtokolhatta a dupla adag kíváncsiságot, és e mellé egyetlen adag sértődöttség sem fért el.

– Ehetetlen? – kérdezett vissza, hogy biztos legyen a dolgában.

- Az – erősítette meg röviden az elhangzottakat Gabona, és eltolta magától biztonságos távolságra a nevezett eledelt.

Ezen nagyot nevettek. Iringó pedig titokban esküt tett: mától kezdve elfogad minden okos bírálatot. S mit lehetett tenni, az első ezek közül az volt: ő rossz krumplit süt.

Ha nem tudnád, Gabona nemcsak haszonnövénye a családjának, hanem éceszgébere is. Különösen magának adott remek ötleteket. Például jobbnak látta megtanítani leendő feleségét erre az elengedhetetlen konyhai tudományra. Aki a későbbiekben remek tanítványnak mutatkozott.

Az elért eredmények ellenére Gabona gyakran ereszkedett alá óvatos pókként padlásszobájából a konyhába, hogy krumplit süssön gyerekeinek. Iringó ilyenkor úgy csinált, mintha utálna kést venni a kezébe, ügyetlenkedett, potyogott minden, aminek a közelébe ért. Ezen aztán lehetett hepciáskodni. Ükerke és Mácsonya vette a lapot, gurultak a nevetéstől és meg voltak győződve arról, senki, de senki a világon nem süt olyan fantasztikusan ínycsiklandozó krumplit, mint az apjuk.

– Fúj, ennyi épp elég az idillből! – gondolhatta ezen a ponton Ördögcérna, ha tudta volna, mi az az idill.

Elég az hozzá, akkorát taszított a boldog Ükerkén, hogy az alaposan felnyalta az aszfaltot, még az orra vére is eleredt.

Ezen az estén már másodszor csengettek, de most nem megállás nélkül, egyvégtében, amiből odabenn rögtön sejtették, ez csakis Ükerkelonc lehet. A csengőgomb sértődötten aprókat hüppögött:

– Ö-hör-dö-hög-cé-hér-na-ha, ja-hajjjj, Ö-hör-dö-hög-cé-hér-na-ha-a-a-a-a!

Iringó kétségbeesve kapta ölbe a síró-rívó Ükerkeloncot. Megtapogatta, megvizsgálgatta, majd én már a legelején megmondtam mártír-arccal bejelentette, hogy a porcelánlány a hajpántjánál eltörött.